És akkor felállott a nagy Don Quijote de la Mancha, kitörölte véreres szemeiből a homokot, és bár ezzel csak még mélyebbre dörzsölte őket, felállott. Markába fogta méretes kopjáját, ismét megrohanta a szörnyűséges szélmalom falait. És bár a malom, mely oly ártatlanult, és persze sérthetetlenül álott ott, az óriás karjai vadul csapkodtak Don Quijote felé.
És miként az egyik rettenthetetlen lapát felmarkolta a nemes lovagot, hősünk feje a falnak csapódik. Hirtelen világosodik ki a sötét felhő vén szemeiből, és ismeri fel végzetének okozóját, a hírhedt, a rettenthetetlen, a gonosz, véreskezű
szélmalmot...
De sokan tanulhatnának ebből...
Utolsó kommentek